Fogyasztó vs. vállalkozó
Teljesen természetes, hogy máshogyan ítéljük meg egy termék árát, ha fogyasztóként, mintha vállalkozóként tekintünk rá. Fogyasztóként a lehető legjobb minőséget keressük a legjobb áron, míg vállalkozóként nem lehet más célunk, mint a lehető legjobb minőséget nyújtani úgy, hogy minden költségünk megtérüljön és még profitot is termeljünk.
A lehető legjobb minőség, mint közös érték mellett a fogyasztók jó ár iránti igénye és a vállalkozó profitorientáltsága első pillantásra talán egymással ellentétes érdekeknek tűnnek. Pedig alaposan végig gondolva, ha elégedettek vagyunk egy termékkel és szívesen vásároljuk, akkor fogyasztói érdekünk, hogy a vállalkozó a lehető legtovább fenn tudjon maradni, így mi sokáig hozzájuthassunk a kedvelt termékhez. Ehhez viszont az kell, hogy a vállalkozás nyereséges legyen, vagyis a költségein felül profitot is termeljen.
Mit tartalmaz egy cukrászdában értékesített torta ára? Árazás tréning
Mi mindent kell kifizetnie egy vállalkozónak, ha tortát értékesít? A laikusok számára is nyilvánvaló (alapanyag és munkabér) és kis gondolkodás után is még jogosnak tűnő (pl. a munkabér járulékai, bérleti díj és rezsi) költségeken felül még számtalan olyan tétel vár kifizetésre, amiről a fogyasztónak elképzelése sincs (pl. kamarai díj, hatósági díj, marketing költség).
Ha ezeket mind fedezi az ár, a vállalkozó éppen nullszaldós lesz. Vagyis még mindig nem termelt profitot, amiből fejleszthetné a vállalkozást – pl. új gépeket vásárolhat, vagy szakmai továbbképzést finanszírozhat. Ráadásul könnyű belátni, hogy ezek még mindig olyan költségek, amik végeredményben a fogyasztó érdekeit szolgálják, hiszen ezek segítségével tovább javul az általa megvásárolt termék minősége. Az árazási stratégia tehát kulcsfontosságú.
Természetesen előfordul, hogy az ember nem engedhet meg magának egy adott árkategóriájú terméket – akkor az nyilván nem neki készül. Viszont mindenkit óva intenék attól, hogy azt higgye, a drága cukrászdában biztosan ezért kerül többe a sütemény, mert arcátlanul magas profitot raknak rá.
Általában ennek épp az ellenkezője igaz. Alacsony minőségű alapanyagokból (pl. hidrogénezett növényi zsír, növényi habalap, tortabevonó, aroma és színezék) készült, de közepesen magas áron értékesített termékek profitja szinte mindig sokkal magasabb, mint a kiemelkedően magas minőségű alapanyagból (vaj, tejszín, minőségi csokoládé, 100%-os gyümölcspüré) készülő és magas áron értékesített süteményeké.
A különböző minőségű alapanyagok ára közötti különbséget jól érzékelteti, ha a legolcsóbb vaj 3.200 Ft-os árát hasonlítjuk össze a legolcsóbb margarin 1.200 Ft-os árával. Majdnem háromszoros a különbség, míg egy 890 Ft-os tortaszelet ára mindössze kb. másfélszerese egy 540 Ft-os tortaszeletének. Vajon melyik vállalkozásnak magasabb a profitja? Fogyasztóként pedig egy ennél szerintem lényegesen fontosabb kérdés: melyik a finomabb?
Inkább megsütöm magam
Tapasztalatom szerint két esetben dönt egy fogyasztó amellett, hogy cukrászdában vásárolja meg az ünnepi asztalra szánt tortát. Az egyik, ha kifejezetten nem szeret sütni, a másik pedig, ha valami olyannal szeretné meglepni a szeretteit, amit saját maga nem tud elkészíteni (alapanyag vagy technikai tudás hiányában).
Minden más esetben inkább otthon készül az ünnepi desszert. Ha valakit kikapcsol és feltölt a sütés kreatív tevékenysége, akkor egyértelmű, hogy ha teheti, maga készíti el az ünnepi finomságot. Sokan viszont azért döntenek emellett, mert úgy vélik, ez egy olcsóbb megoldás.
Csalóka lehet, ha csak az alapanyagok árát nézed. Nyilvánvaló, hogy ha csak ezzel számolsz, könnyen kijön a matek és jelentősen olcsóbban kerül édesség az asztalra, mintha egy cukrászdában vetted volna. Ha azonban már azt is beleszámolod, hogy mennyi idődbe került az alapanyagok beszerzése és a sütemény elkészítése, ezt felszorzod a jelenlegi órabéreddel, hozzászámolod a benzinköltséget és az autó amortizációjának költségét (ha kocsival mentél bevásárolni), plusz a villanyáram költségét, amit a sütő és a tárolásra használt hűtő fogyaszt, a végösszeg már egészen mást mutat.
Ugyanez igaz azokra is, akik sufni-cukrászként otthon sütött tortát adnak el a cukrászdai árnál lényegesen olcsóbban. Valószínűleg ők is csak az alapanyaggal kalkulálnak és úgy érzik kerestek az üzleten, de ha egyszer kiszámolnák, hogy valójában mennyibe kerül nekik a torta elkészítése és ők mennyiért adják a fogyasztónak, lehet, hogy nagyon elcsodálkoznának.
Egy kis kézzelfogható segítséget találtok ITT a vendéglátás árképzési módszertanáról.
Hardcore árazási stratégia nem csak cukrászoknak
A marketing szakemberek nem hisznek az árazás ilyen racionális alapon történő (összeadással és szorzással kiszámítható) módjában. A profitorientált marketing szemlélet szerint a terméked annyit ér, amennyit a vásárlók még hajlandóak fizetni érte.
Ez egy szuper szemlélet, ha igazán különleges terméket árulsz és nagyon ügyes vagy abban, hogy elhitesd a fogyasztókkal, nekik pontosan erre van szükségük. A cukrászatban is van néhány olyan irány, ahol könnyedén alkalmazható ez a szemlélet. Ilyen például a mentes termékek piaca, illetve az olyan, gyönyörűen kivitelezett és extravagáns torták, melyek szerintem inkább a képzőművészet, mint a cukrászat körébe tartoznak, de annyira különleges kinézetűek, hogy azokat otthoni körülmények között egy hobbicukrász tapasztalatával nem lehet kivitelezni.
Mindenki másnak marad a számolás alapú árképzés, hiszen figuratortát, kacat tortát vagy mousse tortát már szinte minden utcasarkon lehet kapni.